JAKABFFY CSALÁD
 
  
 
Az 1600-1700-es évekből származó leiratok Kristóff alias Jakobfi (Jakobffy) néven említette őket mint tehetős örmény kereskedőket, akik Moldvából előbb Erdélybe, majd a Bánságba telepedtek le. Pusztákat béreltek Magyarországon, később birtokot vásároltak és nemesi címet szereztek. Jelentős részt vállaltak a magyar úri, tisztviselői és birtokos gazdatársadalom kialakításában és megszilárdításában a majd 200 éves török megszállás után. Címeres nemeslevelet kapták: Laxenburg, 1760. május 8.
Kristóff alias Jakabffy Simon szamosújvári kereskedő, neje
Issekutz Manuság, gyermekei: Kristóf, Miklós, Tódor, Jakab, Antal, Mária és Kata (Liber Regius Transsylvaniae X. kötet, 572.o.) továbbá
Kristóff alias Jakabffy Miklós szamosújvári kereskedő, neje
Lázár Ágnes, gyermekei: Kristóf, Jakab, Antal, Anna, Rebsima, Mária, Chamal, Csichatum és Kata (Liber Regius Transsylvaniae X. kötet, 576.o.) Pár hónappal később cimeres nemeslevelet kapott Kristóf szamosújvári kereskedő, neje Hosszú Kata, fia János is Jakabffy névvel Bécs, 1760. október 7.(Liber Regius Transsylvaniae X. kötet, 688.o.)
Utódokat találunk később
Arad, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Krassó-Szörény, Kolozs,
Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Szatmár, Temes, Torda, Torontál vármegyékben.
Jakabffy György, Csanád vármegye táblabirája, majd alispánja. Zala vármegyékben.
Jakabffy Gergely 1837–1844-ben főszámvevő. Jakabffy Simon Krassó vármegye alispánja s a magyar helytartótanácsnál Bécsben a kancellária előadó tanácsosa volt. Testvére
Jakabffy Kristóf 1836-ban főszolgabíró, 1848-ban krassói alispán, majd cs.és kir. tanácsos; gyermektelen, Lugoson élt. Másik testvére,
Jakabffy Miklós táblabiró, volt krassói követ Szamosújvárott született
1776 augusztus havában és Zaguzsen helységet bírta. Fiai
Jakabffy Imre és Jakabffy Gyula
1841-ben statuáltattak a nevezett helységben. Családi döntés szerint a zaguzséni birtok 1850-ben a két fiú között osztódott meg. Felmenő ősömnek ez utóbb emlitett Gyula vonalát képviselem.
Az emlitett személyeken kivül találunk szép számmal
Jakabffy -akat, akik az elmúlt 300 év alatt magas közéleti tisztségviselő
posztokat töltöttek be. A múlt század
egyik kiemelkedő személyisége dr. Jakabffy Elemér volt
(1881-1963).
Nemzetiségi
politikus, közíró, lapszerkesztő, országgyülési képviselő, a romániai Országos
Magyar Párt alelnöke. Képviselte évtizedeken át a romániai magyarságot a nemzeti
kisebbségek genfi kongresszusain is.
http://www.europaiutas.hu/70/41_46.pdf
Jakabffy -ak kápolnája Zaguzsenyben, melynek kriptájában lelt "örök nyugodalmat"a család számos tagja.
Az államositás és kitelepitések után a kápolnát lebontották, ma nyoma sincs.
 
1850-ben épült Jakabffy kuria
Zaguzsenyben..... Családi cimerrel diszitett udvar felöli bejárata.
Jakabffy család otthona Zaguzsenyben az 1900-as évek elején.
Update: 2009. november 18.
Készitésekor a PIM adatbázist vettem alapul, amit a csaldoktól kapott informacióval egészitetem ki.
Gudenus János József, több évtizedes kitartó kutatója, történésze a XX. századi magyaroszági nemességnek.
Zaguzséni Jakabffy Gyula
Dédapám született Lugoson,
1825-ben. Kalandos életvitele végett egyben a család fekete báránya is volt. Első felesége a zsidóvári földbirtokos (román bojár) leánya volt,
Trandaffy Eulália. (Trendefir) Esküvőjük lehetett az 1840-es évek
vége táján, de 1856-ban már özvegységre jutott.
Felesége és korán elhunyt gyermekei a zaguzsényi kápolnában leltek örök
nyugodalmat. Az 1848/49-es szabadságharcot mint nemzetőr szolgálta, ami nem a legszerencsésebben végződött számára. Valószinű sok más dolog is közre játszott, na meg a balszerencse is?
- mert vagyonával fizetett meg érte.
Újra nősült 1857. október 3.án Karánsebesen. E házasságban születtett gyermekei:
Irma, Olga,
Árpád, István,
Gyula, Imre és Beatrix. Az 1860-as években a Boksánbánya bírói hivatalában mint esküdt (tanácsos) tevékenykedett. Ez idő tájt Krassó-Szörény vármegyében, Resicabányán lakott.
Második házasságában
Fömmel Hedviga nagyapámmal ajándékozta meg, azaz
Jakabffy Árpád is született, aki fiatal éveiben Temesváron
és Gátalján a m. kir. vasutak hivatalnoka, később vállalkozó majd élete top időszakában Tordán szálloda-étterem tulajdonosa és szállítási vállalkozó is. A sors 13 gyermekkel áldotta meg és édesapám,
Jakabffy Béla volt köztük a legkisebb. A testvérek közötti nagy korkülönbséget érzékelteti, hogy
nővére esküvőjét a lakodalmi asztalon, babakosárban “ülte” meg.
Nagymama
Uitz Teréz német származású volt. A gyerekek otthon magyarul és németül beszéltek, mig az iskolában románul tanultak. Természetes volt a többnyelvűség, és a mondás szerint errefelé még a kutyák is három nyelven értettek. A kórnak megfelelő spártai nevelésében részesültek és külön nevelőnőt fogadtak minden gyermek mellé. Idővel a lányok jól férjhez
mentek. A fiúk között volt aki katonatiszt, hivatalnok vagy vállalkozó lett. A
13 gyermek közül volt olyan is aki hamar elköszönt a világi élettől.
Jakabffy Imre 7
hónapos volt, mig Jakabffy Hedvig
ki Irma nevet viselte, 20 évesen hunyt el gyermekágyi lázban.
Jakabffy Árpád az I. világháborúban 1917-ben esett el a fronton. A cs. és kir. 61. gyalogezred 8. századában szolgált zászlósként,
21 éves volt. Kutyája a szülői házban egy reggel szakadatlan nyüszítéssel adta tudtára a családnak, hogy kifinomult állati ösztöne megérezte a tragédiát. Attól fogva nem evett. Pár hétre rá a katonai posta is megérkezett a szomorú hírrel. Jakabffy Olga nagynéném 15 szekérnyi hozományt vitt férjhez a szülői háztól, amikor
Arad vármegye rendőrfőkapitányának a felesége lett, aki
Bornemisza Gyula Aladár volt. A család átvészelt tűzvészt, árvizet és háborút is életútjuk során. Trianont követő időszak is megviselte a család életét és anyagi helyzetét. Az idő tájt Tordán éltek és csapot-papot hára hagyva a román megszállás elöl Temesvárra menekültek ami akkor francia zóna alá esett. Kis üzletük jövedelme biztósitotta megélhetésüket.
Nagyapa Resicabányán mig nagyanya Temesváron hunyt el, és fogadta be mindketőjüket az édes anyaföld.
A nagynénik és nagybácsik közül én már csak Édesapám három nővérét ismerhettem meg.
Olga Aradon, Paula Temesváron, míg
Emma Budapesten élt aki eredetileg Katalin
volt.
Arnold 1944 karácsonyán fejezte be tragikus körülmények
végett életét. Ottó bátyja is már a Kerepesi temetőben nyugodott,
ki az 1948-ban húnyt el. Egyszer, vacsora közben szóba került, hogy Édesapánk sorolja fel 12 testvérének a
nevét. Nevettünk is mi gyerekek rajta, mert ennyit nevet megjegyezni -szerintünk képtelenség volt. Ezek közül csak
néhány maradt meg bennem. A "Bécsi Hadtörténeti Levéltár"
segitett Árpád adatához. A "Gyulafehérvári
Érseki Leveltár", kiskorában elhunyt Ernő bátyjának bejegyzéseivel gazdagitott. Temesvári Levéltár
segitségével napvilára került Márta, Mária,
Imre, Gyula, István kiléte is, igy majd teljes a névsor. Az egyházi
bejegyzéseket nézve érdekesnek találtam, hogy mindegyik gyerek a keresztszülők
nevét kapták második keresztnévnek.
A családi
armalist Olga nővére őrizte, mint rangidős. A 60-as években hunyt el és mire apám
beutazó vizumot kapott Erdélybe,
már csak az üres lakást találta. Jakabffy Olga hozzánk képest tehetős személynek
számitott. Ha nem is vagyonát de értékkel biró személyes dolgait szerencsével sikerült megőriznie a nehéz időkben is.
Antik butora, disztárgyai, könyvtára, festményei, szőnyegek, bundák, ékszerek,
arany, ezüst, krisztály és porcelán készletei és megannyi apró dolog, annak
emóció értékével végül is ily módon gazdát cserélt, nyomtalanul eltünt.
Jakabffy Paula esetében egy évre rá hasonló helyzettel volt konfrontáva apám Temevárot is.
Dr. Bukovinszky János, Emma nagynéném fia, egy életen át a budapesti Madarász
Gyermekkorház sebészeti osztályán dolgozott, majd lett annak vezető főorvosa nyugalomba vonulásáig. Fia, János és leánya,
Katalin a családot további utódokkal gyarapították. És lám milyen érdekes a
véletlen. Emma nagynéném keresztszülei János szülei voltak. 24 évvel később fiúk
párjának Emmát választotta feleségének. A szülők evvel anyósa és apósa is
lettek keresztlányuknak.
Uitz Friderich (1749-1797) és felesége
Veigl Margaretta (1744-1831) Lotharingiábol lett betelepitve Erdélybe Mária Terézia uralkodása idején úgy az 1760-as években.
Temesvárhoz közel fekvő Szakálházán
telepedtek le. Uitz Teréz azaz nagymama született Temesvár-Mehala, mint sokgyermekes gazdálkodó-kereskedő család gyermekeként. Nagyapámmal való házasságkötésekor az eskető lelkész
Uitz Péter tanulmányi felügylő volt. Az Uitz-ok közül a legnevezetesebb személy Uitz Béla festőművész ki született Temesvár-Mehala. A magyar aktivizmus egyik legnagyobb tehetségű monumentális ihletésű művésze. A XIX-ik században a család egyes tagjai vissza tértek az anyaországba.
Voltak olyanok is akik emigráltak Bánátból az USA-ba és többen, Trianont követő időszakban
áttelepültek Magyarországra.
Uitz Web Site
Kwtron / Kutron nevet a kun törzs letelepedésére lehet visszavezetni. A család birtokai részben
Szatmár megyében voltak, de ezen kvül kiterjedt Máramaros, Ugocsa, Bereg, Bihar és Közép-Szolnok megyékre is.
Rudolf király Kutron Miklósnak és testvérének (kelt: Prága, 1578)
adományozott címerében a pajzsban csakúgy, mint sisakdíszként páncélos kar
szablyára fölszúrt turbános, levágott török fejet tart amit 1580. április, 20.-án Szatmár-megyében hirdették ki.
A család ezen ágához kapcsolodó nevek: Drávitzky és Molnár. Nagyapám magyarosította
Kutron nevét végül is Kún István -ra, mikor Bupesten a m. kir. postahivatalnál állást vállalt.
Szenczy -ek minket érintő leágázása
évszázadokon át egybefonódott a Református Egyházzal, ugyanis szinte kivétel
nélkül papok voltak. Igyekeztek a hitet erősíteni a lelkekben, de a tudományt is
terjesztették, az igehírdetés mellett írni és olvasni tanították az embereket.
Az 1764.-i nemesi családok összeirása Bihar vármegyében említi őket. Birtokaik
Ilk, Vitka és Vásárosnamény környékén voltak. Egyik ősömnek mondhatom
Szenci Molnár Albert -et, aki a bibliat
fordította elöször magyarra. Pprotestans vallású író, zsoltárfordító és
nyelvész, szül. 1574. augusztus 30.-án Szenczen. A Székelyföldről költöztek
Szenczre; reformatus vallású atyja tehetős molnár volt, aki a fiát lelkésznek
szánta és taníttatta. 1634. január 17-én halt meg és a házsongárdi temetőben van
a sírja. Kézzel irótt zsoltárkönyve nekünk is féltve őrzött családi ereklyének
számitott, hisz generócióról generációra öröklödött. A család ezen ágához
kapcsolodó nevek: Kalmár, Anderkó, Király.
Vass család Szabolcs-Szatmár megyei leágazás, pontosabban Ilk, Vasárosnamény,
Hajdunánás környékéről származók Édesanyám rokonai. Unokatestvérei
Vass Etus, Vass László,
Vass Gusztáv voltak. Etusnak egy láya mig Gusztávnak
egy fia és egy leánya született.
Krompachi
Gundelfingen (r) Web Site
Jakabfi név története
A név első írásos nyomait a XIV.-ik században találtam.
Archiv irások tanuskodtak arról, hogy nevük változó formában maradt hátra az utókorra: Jakabfi, Jakabfia, Jakabffi, Jakabfy, Jakabfavi,
Jakbházi, Jakabffy. A korabeli bejegyzések szerint ezek székely-magya gyökerekkel rendelkező gazdálkodó családok voltak. Hunyadiak idején
közülük többen a törökök ellen harcoltak. A XV-XVI. században voltak e névvel nemesek Zala, Vas, Kolozs és Szilágy-Bodrog
vármegyékben is. A kutyabőr egyeseket jutalmazott birtokára utaló előnév viselésére. Igy voltak Dobokai, Korpadi, Pethenyeházai,
Zakadathi, Pesthi, Szakadati, Balwanyosi, Kwssali, Somogyi, Orywári, Kalpahi, Haranglábi Jakabffy -ak, hogy csak egy párat emlitsek.
A zalai eredettel birók fellegvára Nemeshetés és Pakod volt. Nemesi oklevelüket végvári vitézségükért kapták az 1500-as években.
E családok csak névrokonai az örmény gyökerekkel biró XVII.-ik században feltünő erdélyi Jakabffy -aknak.
Zalai Jakabffy, Jakabfi, Jakabfy Web Site
Epilog
Voltak akik kérdeztek
tőlem, hogy mi a célom a
kutatással? Szeretém össze hozni a családokat. Egységben az erő és bizom benne, hogy ezt a
gondolatot a most felnővő generáicó pozitiv értelemben használni is fogja. Napjainkban is vannak sikeres és kevésbé
sikeres életvitelt vivők, de összességükben nagy erőt, értéket képviselnek. Az intelektueltól a dolgos
egyszerrű emberig mindenki
megtalálható családjainkban. Sokan vagyunk és a rangléta különbző fokán harcolunk magunk és családunk jobb jövőjéért.
Miért ne lehetne ezt szélesebb értelemben
is gyümölcsöztetni? Ha a kapcsolatok erősödnek és a bizalom is helyet kap, akkor van rá remény, hogy egymást segitve előbb érjük
el céljainkat. Őseink is igy cselekedtek és jutottak fel a létra magas fokára. Miért ne lehetene ismét ezt a gondolatot megvalósitani?
Napjainkban is lehetene egy jó szóval, telefonnal valakit elöbbre segiteni, kellő információval, tanáccsal útjára engedni,
függetlenül
attól, hogy jól vagy kevésbé jól mennek dolgaink. Karácsonykor, Husvétkor egymást szeretettel üdvözölni.
A tudás egymagában nem elegendő, hogy sikert érjünk el. Az életben a szerencse is társunk kell legyen, nem utolsó sorban környezetünk
és kapcsolataink támogatása nélkül sem tudjuk megvalósitani terveinket, álmainkat. Ismerősök segitenek tovább azok ismerőseihez.
Amig a nap ragyog ránk addig erre nem gondolunk. Mi idősebbek már tudjuk, hogy a jegenyefák nem nőnek az égig.
Azt is megtanultuk az életben, hogy örökké semmi sem tart. Nem mindig felhőtlen az égbolt. Életünk során egy
folyamatos változáson megyünk keresztül ahol a napot éjszaka követi, majd újra világosságra ébredünk.
Köszönet mindazoknak, akik a családnevekhez kapcsolodó információkkal gyarapitanak!
All rights reserved Jakabffy ©GaborMediaDream campany
|