BIOGRAFIA III.                                              Jakabffy Gabor B.

 

● Home  ● Gyermek  ● Kamasz  ● Fiatal  ● Idegenben  ● Levelek  ● Mesék  ● Hobby  ● Osztálykép  ● Tablókép I.  ● Tablókép II.

 

20 éveseké a világ ...?

 

Életünk legszinesebb időszaka, mert bizonyitani akarunk. Környezetünk szabja meg a normát és mi sem akarunk lemaradni. Még hisszűk, hogy meg tudjuk változtatni a világot és közben keressük helyünket a világban. Egyszerre szeretnénk mindent magunkénak tudni: szerelem, pénz, boldogság, siker, mámor, tudás, népszerüség, hogy csak egy párat emlitsek.

 

18 éves vagyok és először kapok kimenőt határidő nélkül otthonról. Szombati nap van és 7 órára van megbeszélve a találkozó a várban. Annak idejé n az Echo és Illés együttes játszott ott hévégeken. Ing vasalva, nadrágomnak éle van, kanadai vámőrkabátomon is ragyognak a gombok. Arannyal himzett bocskai nyakkendővel van kiegészitve szerelésem. Györgyi barátnőmmel érkezek a várba. Thököly uton lakott és anyukája szinten házmester volt. Együtt a megszokott csapat. Leitner István a Gellertből, Sipos Laci ésUrbán Jancsi az Erzsébet sörözőből, Toth Imre a Kombináltból, Solti Gyuri a Zöldfábol, Facsar Sándor az Alabárdos étteremből és természetesen mindenki a párjával. A bárban kezdődik az ünneplés és nekem mindig dupla mennyiséget kell inni a körök alkalmával. Ha megszólal a zene, akkor irány a táncterem A szünetben folytatódik az ivás és ettől a pillanattól másnap reggelig kihagy az agyam. Édesanyám ébreszt. Zsibbadt mindenem és nagyon nehéz a fejem. Apám a szeme sarkából mosolyog rám reggelizés közben. Mikor már vagyok annyira, hallgatom hazajövetelem történetét. Lányok hoztak haza este 10 óra körül. Bocsánatot kértek Apámtól, hogy ilyen állapotba kerültem és én semmire sem emlékszek. Nagyon szégyeltem magamat. Viszont jó lecke volt, mert azóta sem mentem el odáig az ivással, hogy ne tudjam hogy mit csinálok.

 

Katit az uszódában ismertem meg. Katona József utcában lakott és hasonló körülmények között nevelkedett. Természete öszinte és nyilt volt. Értelmes kislány volt, igy vele szivesen mentem csendesebb helyekre ahol kellemesen tudtunk beszélgetni. Egy üveg Tokaji Aszú vagy Szomorodni elfogyasztása után szeme csillogott, arca tüzelt és már az első korty után pirosodni kezdett. Csinosan öltözködött és ruháit többnyire maga varrta. Izléses szerény benyomást keltett és passzolt egyéniségéhez. Gimnáziumba járt és később a ruhaipari főiskolát is sikerrel elvégezte. Köztünk ez inkább jó baráti kapcsolat volt. Sajnos házassága csak fia születéséig tartott, de ezt évekre rá mesélte el nekem. Budapest után vidéken vállalt munkát és ott probált új életet kezdeni. Vállalata egy német cégnek dolgozott Heves megyében. Több mint 30 éve nem hallottam felöle semmit.

 

Évát a Wesselényi utcai szakmunkásképz ő iskola bálján ismertem meg. Telefonszám lett cserelve és majd fél évre rá jött össze első randevunk. Szép fekete szemű kislány volt. Bőre akár a fehér márvány. Szüleivel élt a Thököly úton. Divatos sexis ruhákat hordott és ahol megjelent ott sikert aratott. Fényképészek álltak nála sorba és tették ajánlataikat, hogy készithessenek róla fényképeket privát studiójukban. Bizony zavart is az első időben, mert titkon féltékeny voltam rá. Igazi cica természete volt. Volt bérletünk a Filmmúzeumba. Az iskola végeztével a Budapest Divatszalonba helyezkedett el.

 

Általában a családoknál be lettem mutatva a szülőknek. Kedvesen fogadtak otthonukban és a mamák nagy érdeklödéssel hallgatták kérdéseikre adott válaszaimat. Apukák csak ritkán jutottak szóhoz. Inkább bólogattak, mosolyogtak és itallal kináltak. Ők szivesebben a TV-é t nézték volna, ha éppen nem lettem volna ott. Mivel a házasság gondolata konkréten még nem szerepelt válaszaim között, igy ezek a kapcsolatok nagy része rövid időn belül megszüntek. Az anyukák már akkor sem voltak hive a céltalan barátságoknak.

 

Gundelban munkámat megbecsülték és közben végeztem a Vendéglátóipari Technikumot. Napjainkban Dobos C. József Vendéglátóipari Szakképző Iskola néven müködik, 1134 Budapest Huba u. 7. szám alatt. Fizetésem lassan emelkedett és az egyéb mellékes juttatásokból is részesültem. Követségeken és egyéb privát háznál rendezett fogadások lebonyolitása extra jövedelemmel járt. Pár napot helyettesithettem az akkor topnak számitó Alabárdos étteremben is. Csak annyit irnék hozzá, hogy ellentében addigi tapasztalatom szerint, itt nagyon is ügyelve volt minden centre. E gebinesnek számitó üzletben nagyon is éreztetve volt, ki tartozik a családhoz és ki az aki csak személyzet. Ez számomra tanulságos lecke volt.

 

Elismerésnek számitott az is amikor egyszer csak SZOT beutalóval leptek meg a szezon végén. Első gondolatra nem tartottam szimpatikusnak a helységet, Bükkszenkeresztest. Az üdülőtársak túlnyomó része ferj és feleség volt és csak elvétve korosztályom. Aztán az ismerkedő estén a szerencse mellém szegödött és párom is megtaláltam. Ági is örömmel vette ismeretségünket, hisz Ő is hasonlóan érezte magát. Az eltöltött két hétben mindenki elkönyvelt minket mint nászutas párt, hisz mindig együtt láttak minket. Barátságunk majd 2 évig tartott. Évekkel rá egyszer a Belvárosban véletlenul össze futottunk. Ferjhez ment és két tündéri gyermek édeanyja lett.

 

Gundel étteremben a hangulat volt különleges. A kivülről érkezettek nem tudtak igazából gyökeret ereszteni ebben a vilá gban. Katonás fegyelem é s magas szakmai nivó követelte itt mindenkitől, hogy naponta újra bizonyitson. Aki itt dolgozott arra nem vonatkozott a 8 órás munkaidő törvénye. A saját kinevelé s kis százaléka tudott eleget tenni ezeknek a követelményeknek hosszabb távon. Olyan volt ez, mint egy swájci óra szerkezete. Alacsony köpcös, aranykeretes szemüveget viselő ember volt Szimeyster Mihály az igazgató. Egyik keze mindig zsebre téve, mig a másikkal égő szipkával szivott cigarettáját tartotta és úgy sétált körbe. Valamikor a háború előtt pincér volt a Savoy étteremben. Lényeg a dolognak, hogy jó kapcsolati révén jutott e magas pozicióhoz. Miniszterekkel, politikai életünk vezető személyiségeivel tegező viszonyban volt. Mikor megjelent akkor a levegőt is mindenki óvatosabban vette. Röviden fogalmazott, utasitott. Ha valaki nemet mert mondani neki, az már csomagolhatott. Fel tudott emelni toppra embereket, de volt hatalma egy életre tönkre is tenni. Csak annyit mondott az éttermi igazgatónak, konyhafőnöknek. Ezt az embert nem akarom többet itt látni. Szerencsés esetben az áldozat ilyenkor át lett helyezve Rózsadomb vagy Hármashatárhegy éttermünkbe.

 

Aztán úgy a 60-as évek végen robbantották ezt a légkört. Fentről a vezetőséget lecserélték és evvel vége is lett ennek a misztikus hangulatnak. A régiek utolsó fellépese a Bécsben rendezett kormányrendezvény volt, aminek lebonyolitásában én is részt vettem. Szakmailag életem leggazdagabb időszaka volt. Itt kerültem a legközelebb a felső réteghez. Rendezvények a Parlamentben, külügyi fogadások, követségek és nemzetközi cégek bemutató gála partyjának lebonyolitásában vehettem részt. Államférfiakat, ismert hazai és külföldi világnagyságokat ismerhettem meg élőben. Lóvastura, vadászat, szüreti bál vagy éppen pár órás hajókázás a Dunán ezekkel az emberekkel igen nagy kiváltságnak éreztem. Ez idő tájt szereztem meg a "Szakma Ifjú Mestere" cimet is.

 

Első alkalommal vagyok a nyugati zonában. A házak gondozottabbak és a közös WC-ék tiszták, illatosak. Az üzletek bőséges választékkal birnak. Az eladásra szánt termék gondosan találva a vásárló szemének. A városban a tömegközlekedési járműveken nincs zsufóltság. Az emberek nyugodtak és a sorba állásnál sincs veszekedés. Az áruházakban mozgó lépcső szállitotta a közönséget és a kirakatok ablakai ragyogtak. Nálunk akkor csak Hűvösvölgyben volt egy mozgó lépcső kisérlet céljára felállitva. Négy napos kiküldetési pénzem vásárló értéke annyi volt, mint egy havi keresetem otthon. Mindenkinek veszek ajándékot. Magamnat is meglepem pár műszálas garbóval, ami akkor menőnek számitott. A vásárolt dolgokat szépen, dekorativan be is csomagolták ami meglepett. Ehhez persze nem voltam hozzá szokva. Barátnőmnek Gabriellának is hoztam pár szép mintás neylon harisnyát és kozmetikai apróságokat. Ő érettségi elött állt és táncosnőnek készült. Egy szalagavató bálon ismertem meg a Közgázon. A szünidőben mar Siófokon lépett fel bárok műsoraiban és ősszel Budapest éjszakai lokálaiban. Környezetében felbukkanó flot személyekhez képest érzem, hogy nekem még nőnöm kell, ha meg akarom őt tartani. Igy aztán ennek a kapcsolatnak is vége lett.

 

Sokat dolgozok és köben részlegvezetői státuszra emeltek. A hidegkonyhát vezettem a Gundelban. Az új vezetőség igéretet tett arra, hogyha mindenki jól dolgozik akkor jutalomként közülünk kerülnek ki majd azok akik nyugatra mehetenek dolgozni. Ennek csak egy bökkenője volt, hogy évente csak 2 embernek volt lehetősége erre vállalton belül. Ültünk az értekezleten vagy 80-an akik számitásba jöhettek. Gyorsan kiszámoltam ha pechem van akkor pontosan 40 évig kellene várnom erre. Házunkban lakó szomszédunk megemlitette, hogy Hollandiába élő rokona magyaros üzletet kiván nyitni és szakácsot keres. Az ajánlat kitünő és hónapokig élek annak reményével, hogy sikerül Eindhovenbe kijutnom. Tervezem az étlapot és információkat gyűjtök Hollandiáról. Később hallom, hogy a választás másra esett. Tiz évre rá az álomból valoság lett, de erről majd késöbb irók.

 

 

Városligeti Gundel Étterem, … Bagolyvár, … Állatkert.

 

 19 éves vagyok és az első alkalom, hogy Édesapámnak nemet merek mondani. Fodrásztól jöttem haza és nem tetszett neki, hogy nincs felnyirva a tarkomon a haj. Szó szót követett, mire a követlezőt találtam mondani: Apu magának mindig fel volt nyirva a haja és mégsem kérte meg a miniszterelnök, hogy kisérje el külföldre. A vitának egyből vége lett. Nagyon rosszul eshetett neki, mert pár napig igen hideg volt kettönk között a hangulat. Nem tudok róla, hogy 2 bátyám egyszer is nemet mert volna mondani neki. Az igazsághoz tartozik, hogy Őt inkább respektáltuk, mindig is féltünk Tőle egy kicsit. Ha lehetett akkor kerültük vele való nézeteltéréseket okozható témákat. Hamar felkapta a vizet. Erős 110 kilós ember volt. Meggondolandó volt a tűzzel játszani, a gyufát kihúznia bárkinek is a semmiért.

 

Budapest lakossága a háború után nagyon felduzzadt, ami hozta magával a lakáshiányt. Emberek ezrei éltek pince lakásokban vagy évekig éltek munkásszálláson. Kötöttek eltartási szerződést lakás reményében és éltek családostul albérletben hosszú évekig. Aztán lassan javult a helyzet ezen a téren is. A mi házunkat a 20-as években úgy epitették, hogy a lépcsöházanként tartoztak hozzá közős helységek: az mosókonyha, fürdőszoba, WC. A 60-70-es évekre a lakásokat konfortositották a lakók. Ezek a szolgálaton kivül maradt helységeket meg üresen álltak, már nem vette igénybe őket senki. A padások is csak galambok fészekrakó helysége lett.

 

Édesanyám segitségével sikerült egy ilyen kis helységet megszereznem magamnak. Persze ehhez hallgatólagosan a lakóbizottsági elnők, tömbmegbizott és a körzeti rendőr jóváhagyására is szükség volt. Berendeztem ami nem okozótt nagy gondot, hisz kicsi volt. Egy sezlon, asztal, magnó, két pohár, hősugárzó, fogas, mosdókagyló, erotikus képek és tompitott világitás. A látogató ülni vagy feküdni tudott. Édesanyám féltett és szivesebben vette volna ha állandó partnerom van. Olaj a tűzre csak az volt, hogy Édesapám meg erre azt mondt: “elengedem a kakasom, mindenki vigyázzon a tyúkjára”. Egy ilyen szólás után aztán fergeteges nézetkülönbség lett egy pillanat alatt. A magam részéről meg húztam a rovátkákat a falon. Pihenésre sajnáltam az időt, mert elveszettnek tartottam. Szerettem táncolni és megtalálható vagyok minden neves egyetemi klubban, tánciskolában, szalagavató bálon. Tragédiának érzem, ha valahol nem tudok ott lenni. Időnként cipelem a zenekarok fellépéséhez szükséges dolgait. Fontosnak érzem magam és ez akkor jó érzéssel töltőtte el énemet.

 

Karrierem a Duna Intercontinentálban folytatodot. Szakszervezeti megbizótt lettem a konyhai dolgozóknak munkám mellett. Úgy 60 embernek intéztem ügyes bajos dolgait. Ez a mellékes aktivitás pozitiv eredményeket hozott. Pár hónap elteltével már a lokálban flambirozhattam azaz készitettem asztalnál a látványos ételeket. Az első amerikai hotel nyitásakor, talán utólag túlzásnak hangzik, de a szakma krémjét válogatták ide össze. Kollegáimtól sokat tanultam. Ezek a nálamnál pár évvel idősebb emberek minden hájjal meg voltak kenve, rutinnal rendelkeztek. Valahogy ez úgy működött aztán, mint a "Három testőr" esetében. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Fiatalok voltunk és az alkalom adta lehtőségeket kihasznátuk. A müsorban nemzetközi sztárok léptek fel. Több világnagyságot szolgalhattam itt ki. Egy alkalommal 100 $ borravalót kaptam. Onassis a görög multimilliárdos adta. A disszidensek is ez idő tájt látogathattak elöször haza. Budapest élt és ezt köszönhette annak is, hogy a nyugati határ megnyilt sokak számára. Nyelveket kezdtem el tanulni és ebben a super milliöben a jövedelmem is háromszorosára nőtt. Ötszörösét kerestem Apámhoz viszonyitva aki ez idő tájt ment nyugdijba. 1971 tavaszán a Vendéglátóipari Technikumban sikerrel érettségi vizsgát tettem.

 

Életem e periodjában ész nélkül vadásztam, rabja lettem a hölgyeknek. Kinek mit akartam evvel bebizonyitani azt a mai napig nem tudom. Alacsony-magas, kövér-sovány, szöke-barna, vörös-fekete nem számitott. Több barátnőm volt egy időpontben ami persze problémát is jelentett időnként. Azért voltak kivételek is akikre szeretettel gondolok, akiket szivesen látnék vissza még az életben. Érdekelne, hogy megy soruk? Mit sikerült magvalósitani fiatal álmaikbol? Boldogok? Tucatnyi dolog ami vissza vinne engemet is 20 éveimhez.

 

Rita azaz Margarita, harmadikos gimnazista diáklány, görög menekült volt. Ha a család tudomást szerzett volna rólam akkor bátyja biztos elvágta volna a torkomat. Zuglóban laktak. Palatinus strandon ismerkedtünk össze. Csendes-hüséges tipús volt. Vele mindig nagyon jol éreztem magam.

 

Györgyi a fodrásztanuló kislány akinek természete hasonló volt mint nekem. Habzsolta az életet, pedig még csak 16 éves volt. Sokat nevettünk, mindig vidám volt és telis-tele tervekkel. Olaszolszárgba ment férjhez.

 

Erzsit a hotel Ifjuságban ismertem meg. Jól táncolt és kapcsolatunk szinte misztikus volt. Sok közös ismerősünk volt, mert Ő is a Béke úti lakótelepen nevelkedett fel Angyalföldön. A mai értelemben vett szabad reláció volt köztünk. Mindenki élte a saját életét és csak akkor talákoztunk mikor az mindkettönknek kedvére volt.

 

Csilla a Losonczy utcában lakott a Baross utca mögött. A várban ismertem meg. Szeretett táncolni és kedvenc zenekara neki is az Echo volt. Barátságunk kezdetén vitte el a sors édesanyját, fehérvérűségben. Apja nem tudta feldolgozni a vesztességet és fél évre rá a Citadellárol ugrott a mélybe. A fekete bogárszemű kislány, gyors-gépirást tanult és táncdalénekesnő szeretett volna lenni. Bekerült a "Ki Mit Tud" verseny döntőjébe. Még nem volt 17 éves, de már felnőttként kellett gondolkodnia, az életet komolyan vette.

 

A lokál után a szálloda Tokaj Borozójába kerültem ami később nyilt és félgebines esti üzlet volt. Ez igen patináns helység volt a szolgáltató üzletsor alatt. A vendégek couver befizetése után annyit ehettek amennyit akartak svedasztaláról. Barátságos kis bárral, több helységből álló intim komplex volt. Esténkét 4 tagú cigányzene szólt és kezdetben virágénekesek is felléptek. Mivel nem a szállódában voltunk és kicsit kiestünk a látóvilágból igy a start nehezen ment. A magányosan érkező k körbe néztek, ittak egy italt és tovabb mentek. De miután sikerült a lányokat is oda csalogatni az éjszakából, utána minden olajozva ment. Szolóban vagy többed magukkal érkez ő ületemberek többnyire férfiak voltak. Szivesebben töltötték idejüket fárasztó napjuk után olyan helyen ahol hölgyek is társaságukban lehettek. Pár hónap után beindultunk úgy, hogy mindannyian nagyon meg voltunk elégedve. Zenészek távozása után korrekt módon oltottuk a külső világitást és a forgalmat is leadtuk záráskor a recepcióban. Mi pedig zárt ajtó mögött hetente pár alaklommal a bentlév ő vendégekkel pokereztünk. A licit fixalva volt. Vesztés és nyerés esetén is a játék reggel 5 órakor befejeződött. Mi közös kasszából jászottunk aminek előnye az volt, hogy csak nagyon elvétve veszitettünk. Közben a forgalom is növekedett, mert a vendégek ettek és ittak is amit a lányok szolgaltak fel. A "kamuk" különbözete is nekünk maradt, mert a hölgyek is gálánsak voltak hozzánk. Végül is mindenki meg volt elégedve, mert jól érezte nálunk magát.

 

Tetszett a csillogás-villogás és közben fodrászmodel is voltam. Képeim a nagyobb szalonok ablakaiban volt látható. Ez idő tájt kezdtem el dupla életemet. Voltak nappali kapcsolataim és egyre gyakrabbam az éjszakában is megjelentem. Lóverseny is időtöltésem lett. Palatinuszra jártam strandolni és a Belváros lett életem központja. Igazi "aranyifjú" életet éltem. Esti műszakban dolgoztam és utána reggelig a bárokat, lokálokat jártam. Pipacs, Anna, Astoria, Regina, Jereván, Molen Rouge hogy csak egy párat emlitsek. Az éjszakát a Busuló Juhásszal zártam hajnal tájt. Szabadnapon vidám társasággal 3-4 kocsival irány Balaton, Eger, Sopron, Lilafüred.

 

Klárit már többször láttam, mire vettem a bátorságot és megszólitottam. Elegánsan öltözködő, mutatós dáma volt. Rendelkezett az érett nők minden tulajdonságával. Stilusa, mozgása, nézése igen sokat igérő volt és már első látásra sexuális gondolatokat ébresztett mindenkiben. Az idősebb generáció tipúsa volt, igy az első időben zavarban voltam vele nyilvános helyen. Hirtelen nagyon sok lett a konkurencia. Ő ezt nagyon is tudta és gyakorta ugrasztott viselkedésével. Tetszett neki ha féltékeny voltam rá, jót tett nőies egójának. Fordult a kocka mikor Ő lett szerelmes. Évekig tartó harmonikus jó kapcsolat valósult meg köztünk.

 

A szomszéd házban lakott a tömbmegbizott. Segitségével sikerült felmentést kapnom a honvédségtől 4 évig. Aztán az érettségi után sorozásra hivtak. Meg kell mondjam, hogy nem örültem neki. Voltak klinikai papirjaim, hogy nagyot hallok és majd süket vagyok. Gyermekként mindkét fülemet operálták. Az orvos utánam szólt mikor távoztam tőle, és én reagáltam, - ez nagy hiba volt? Mosolyogva mondta, maga ragyogóan hall fiatalember és kartonomra beirta, szakszolgálatra alkalmas.

 

Az Intercontinental cégen belül rendeztek a világ minden pontján magyaros heteket. Engem is kiválasztottak egy ilyen alkalomra. Beirutba mehettem volna a nyár végén 6 hétre, ami akkor Közel-Kelet Párizsaként volt ismeretes. A honvédségtől kellett volna egy engedély hozzá. Mentem fűhöz-fához, hogy segitsen de sikertelenül. Napokig álmodtam az útrol, ami sajnos füstbe ment. Nem kaptam meg az engedélyt viszont október elején megérkezett a katonai behivó.

 

Budakeszi úti laktányába kezdtem el sorkatonai szolgálatom. Lotás, futás, sorakozás, menetelés, takaritás. A hideg vizben való zuhanyozást nem kedveltem. Az első reggeli futás után azt hittem elért a vég. Aztán lassan a rendszeres életmód feljavitotta kondiciómat. Érdekes volt együtt lenni a különböző tipusú sorstársakkal. Volt itt minden féle: önző, sunyi, lusta, sportos, városi, vidéki, tanult és tanulatlan. Volt akinek tetszett ez az életmód, de akadt aki sirt éjszakánként. A magam részéről elfogadtam a dolgok menetét és nem emésztettem magamat. Aztán az egyik reggel erősebben húztam meg a cipőfüzőt a surranon és másnap a sorakozón gyengélkedőre jelentkeztem. A lábam kikészült és mellőztem a további kiképzést. Egyszer még kivittek a lőtérre lőni ahol az eredményem után a században második helyezést értem el. Az eskűt papucsban tettem le a többi gyengélkedővel együtt az ezredparancsnoki folyosón. Apám büszke volt, hogy a fia katona, de mikor papucsban meglátott bizony csalodást láttam szeméből kiolvasni, mosolygott. Ő egyébkét a román hadseregben szolgálta le a maga három és fél évét. Rádió-távirász volt és ellentétben velem neki tetszett a katona élet.

 

Pár hétre rá áthelyzetek Budapest közelében lévő kis egyséhez. A falu határában volt egy-két barak, ez volt itt minden. Nyugodt vidéki élet, családias hangulat és mint szakács láttam el feladatom. A legmagasabb rang itt zászlós volt és mivel szerette az innyenc falatokat igy könnyű dolgom lett egyszerre. Persze a katonák időnként morogtak, de nem ők adták a hétvégi eltávozást részemre. Itt is mint mindenhol a laktányák körül megjelentek a lányok. Csokoládéért vagy pár kedves szóért hajlandók voltak flörtölni. Ezek a 14-15 éves fruskák bizony a mi 18 éves honvédeinket igen csak lázba tudtak hozni. Én 23 éves voltam és hozzájuk képest tapasztalt róka. Az állomány kosztjának javitására kis háztáji gazdálkodás is müködőttt. Malac hizlalva, nyúl szaporitva és tyúk a tojásáért. Reggel 4 óra felé egyszer értem jöttek. Életem egyik legkellemetlenebb munkáját csinálhattam. Ölték a disznót és nekem kellett a vért felfogni és keverni, hogy meg ne aludjon. Túléltem ezt is, de azóta sem csináltam.

 

Egy este hivatnak az irodába. A parancsnokon kivül egy civil ruhás személy is jelen van. Barátságos beszélgetés végén közölte, hogy szakmai multamra való tekintettel szüksége volna rám. Mindent tudott rólam és kiderül hogy a leányát is ismerem az Interből. Másnap jelentkeznem kell Y-nál délelőtt 11 órakor. Kaptam eltávozó papirt 3 napra, amin fel volt tüntetve, hogy civil ruha használata engedélyezve. Majd kiugrottam a börömböl. Ilyen gyorsan talán azóta sem öltőzködtem. Pár perc múlva már a vonaton ültem, irány haza.

 

Másnap a megbeszélt helyen Y-on már várt és egy 15 személyes vacsora lebonyolitásához kérte segitségemet, amit otthon kivánt megvalósitani. 5 fogásos menű elkészitésében állapodtunk meg és én felajánlottam. hogy azt fel is szolgálom vendégeinek. A bevásárláshoz rendelkezésemre állt egy BMW soförrel. Az Intercontinentálból kölcsőn kértem egy két dolgot amire szűkségem volt, na meg az aranygombos szmokingot. Minden jól sikerült. A lángoló Gundel palacsinta is sikerrel vizsgázott. Mikor a vendégek elmentek a házigazda megkérdezte, hogy mivel tartozik? Mennyit szoktam kapni egy ilyen partyért? Felvilágositást adtam, de mondtam, hogy szivesen csináltam és nem kérek semmit. Rangban ég es föld volt közöttünk a távolság. Felesége, két gyermeke is mosolyogva hallgattak beszélgetésünket. Szó-szót követette mire a végén megemlitettem, hogy szeretnék Budapesten katonáskodni. Valaszát másnap hallom mondta Ő. Megprobál ennek érdekében valamit tenni. Kaptam egy üveg Whisky-t, karton Marlboro-t és az általam emlitett összeget a zsebembe eröltette. A rákövetkező nap délutánján kapom a telefont, hogy azonnali hatállyal áthelyeztek Budapestre. Igy kezdődőtt otthon lakó civil ruhában járó katona életem. Egy magas beosztású személy protokoljához tartóztam akinek csik volt a nadrágján. A szerencse most sem hagyott cserben, és az élet ismét ragyogott rám. Ebben az új legkörben nagyon otthonosan éreztem magamat és a juttatások sem maradtak el. Rendszeresen kaptam öltőzködésre mellékest. Az idő ilyen milliőben kellemesen telt. Rám csak a három majom törvénye volt érvényben. Nem látni,..nem hallani,...nem beszélni!

 

Pár hónappal leszerelésem előtt főnököm hivatott és megköszönve eddigi munkámat és kérdezte, hogy csillagot vagy szabadságot szeretnék. Az utóbbit választottam. Kaptam tőle 30 napot, az étszolgálat vezetője adott 15 napot, ezredemtől kaptam 7 napot és még volt a saját 2 éves szabadságom is. Egy ismerősőm segitett, hogy munkát kapjak a Halaszbástya étteremben. A teraszon kezdtem és mikor az ott dolgozó lányok megtudtak hogy katona vagyok a fizetőtáskát is nekem adták. Ha bukás van akkor nincs gond, csupán engem menesztenek. De hála legyen mondva, minden komolyabb incidens nélkül arathattam e három hónap alatt. Abban az időben még sajtpapiron történt a számolás. Esténként lejelentkezett a brigád az üzletvezetőnél korrektul egy kis extrával. Szezon volt és a nyár is kedvezett, igy a napi 12-15 órai talpalás nem volt hiába. Október végen szereltem le, mondtam búcsút a katonai szolgálatomnak. Utóljára még pézjutalomban részesültem, hogy a polgári életemet se üres zsebbel kezdjem.

 

Szakácsként mondtam búcsút és felszolgálóként kezdtem be újra a Duna Intercontinentálban. A kivételes esetek közé tartóztam, mert a gyakorlatban ez csak elvétve fordult annak idején elő. A láthatatlan szálak itt is kisértek, segitettek. Az ősz és a tél hotelokban kissé karcsú és ezt én is tapasztaltam bőrömöm. Aztán a szerencse ismét megjelent, mikor sikerrel megpályáztam Balatonon egy gebines üzletet. Karácsony előtt volt a megbeszélés, amire egy névjegykártyával érkeztem. Azon egy mondat szerepelt: Boldog Új évet Kivánok és figyelmedbe ajánlom barátom! Üdvözlettel...Charly. Ez elegendő volt ahhoz, hogy Siófokon egy I. osztályú presszót kaptam a sétányon egy játékautomata teremmel együtt ahol Édesapám hétvégeken később segédkezett. Napi 15-16 órai munka és a vendéglátós trükkök minden váltózata. György bátyám ideglenesen búcsút mondva hivatásának lett az üzletvezető helyettes. Egy villát béreltünk közösen ahol ez idő alatt laktunk. Ehhez régi ismerősöm segitett hozzá a Gerbóbol. Később volt katona társam Kátai Miklós is hozzánk szegödött a főszezonban aki éppen akkor szerelt le. A nyár hamar véget ért és én meg voltam elégedve.

 

Balatonról vissza térve ősszel megpályáztam egy zöldséges üzletet. Sajnos az már nem jött össze. Ádám és Éva étteremben vállaltam estés üzletvezetői beosztást. Tulságosan is nyugodt állás volt számomra, de tetszett. Éttermi része nevezetes volt a "tatár beef steak" röl. Esténként szinte nem is kértek mást a vendégek. Falatozó részlege egy szinvonalasabb kocsma benyomását keltette. Hagytam őket nyugodtan dolgozni és nem a kezüket figyeltem. Csak azt kértem tőlük, hogy kassza stimmeljen és a vendégektől ne halljak panaszt. Ha mégis gond volt akkor igyekeztem azt diplomatikusan lerendezni. Probléma ahol 50 ember dolgozik az elkerülhetettlen. Ittasan jött dolgozni, haza küldtem aludni. Másnap bocsánatot kért, felejtve lett minden. Lányok vizezték a bort és a rövidet. Figyelmeztettem őket, hogyha ellenőrzést kapnak akkor elbocsátás a vége. Ovatosabbak lettek. Mivel minden hordó csapolásakor a kassza is le volt véve igy rögtön lehetett látni, ha hiány volt az üzlet valamelyik részlegében. Aztán rendszeresen az is lett. Megcsiptem a segédmunkást a pincében, hogy rafinált módon csatosüvegekbe csapolja magának a sört. A következőt mondtam neki: meg fogom emliteni a fent dolgozó kollegáknak, hogy ő a tolvaj. Na ennek meg ő nem örült és fogadkozott, hogy soha többé, csak ne mondjam tovább. Szóval azért vol itt élet, de azt is tudtam, hogy a nyugdijamat nem itt fogom megérni.

 

Anyu még dolgozott és nagyon szeretett volna már nyugdijba menni. Apu a gondolattól kicsit pánikba esett, hogy mi lesz vele munka nélkül? Mit fog csinálni ha már nincs a házfelügyelői állás? Felajánlottam, hogy csere esetén vállalom a nagyobb lakással járó költségeket és fizetem számukra az általuk választott új butort is. Igy aztán Anyú nyugdijba mehetett és a lakás cserélve lett egy 2 szobásra az Illés utcába. Gondolom fájdalamas pillanat lehetett számukra mikor a régi butortól megváltak. Több mint 30 évig tartózéka volt otthonunknak. Aztán 25 évesen kiröpültem a szülői fészekből. Zuglóban béreltem egy villát a Mogyorodi úton Klári barátnőmmel. Szüleimmel kapcsolatom jó maradt. Születésnapi ünnepséget a Thököly étteremben rendeztem. Gyöngyi is közben völegényre talált. Klári terhes lett és mindenki boldog volt. Aztán a negyedik hónap körül baj történt, a burok megrepedt és a magviz elment. Taxival vittem korházba és ott már nem volt választás. A szülészeti osztályon a doktor elinditotta szülést. Nagyon sajnaltam Őt mikor viszont láttam a korteremben ahol a szülni készülő vagy a már sikerrel járt kismamák is feküdtek. Ezek után kapcsolatunk még erősebb lett.

 

Hugom Gyöngyi közben férjhez ment és maradt otthon a szülői fészekben. Tanú és násznagy is voltam eskűvőjén. A Népszinház utcai Esperanto Étteremben volt a vacsora, ahol volt osztálytársam Binder Simon volt a chef. Édesanyám unokatestvére is megjelent akit Őt vagy 30 éve nem látott. Nagyon szép látvány volt, ahogy a két idős ember meghitten beszélgetett az esküvőn. Mintha egy burok vette volna Őket körül. A közösen átélt gyerekkori élmények, közös emlékek, a távoli múlt eseményei újra megelevenedtek bennük. Vass Lacibától a háború után mindenét elvették és kitelepitették. Kicsivel több földje volt és ez akkor bünnek számitott. A tanult embert aki egyebként tanári diplomával is birt a Bükkbe száműzték és favágóként dolgoztatták egy életen át. Öreg napjaira visszatért szülőfalujába Ilkre. Volt cselédjénél bérelt egy szobát és rövidke 2 év elteltével az Úr magához szólitotta ( †1984).

 

Tavasszal váltóztattam munkahelyet és az Utasellátó V. mozgószolgálatánál kezdtem be mint felszolgáló. Elöször a belföldi járatokon, majd egy hónap elteltével a nemzetközi járatokon dolgoztam. A második hónap után már mint főpincér, azaz brigádvezető utaztam külföldre. Vidám és szines élet volt. A bukott jéggyári igazgatótol, az ávos tisztig, az oláh romáig volt itt kollegám majd mindenki. A fizetés, mint általában a vendéglátóban dolgozóknak itt is alacsony volt, de a forgalom után kaptunk némi százalékot is. Igy hát mindenki igyekezett valami extra jövedelemhez jutni. Voltak klikkek-gruppok és sok szolista is aki inkább az üzleti érzékére hallgatva ügyeskedett. Valutázás virágkorát élte. Kelet-Nyugat különbsége erre elegendő lehetőséget adott. Seftelt mindenki és közben azt is tudta, hogy késhegyen táncol. Pénz beszél, kutya ugat és minden ment olajozva. Berlinben is laktam több mint fél évet ahol a Nyugat-europai vonalakat jártam. Minden út élmény volt. Életem legrizikósabb időszakának modhatom ezt a periódót. Bizony nem örültem, ha mögőttem rendőrt vagy vámőrt láttam.

 

A mozgószolgálatnál majd 4 évet dolgoztam. Szakmai versenyeken sikert értem el és jutalombol a Bécsbe induló hajó személyzetéhez engem is kijelöltek. Aztán indulás előtt két nappal egy ártalmatlannak tünő kis hibából ez a küldetés már nem jött össze. Mások buktak és az ár engem is magával vitt. Igy utólag mondhatom, hogy az eszmei feltalálója én voltam ennek az üzleti húzásnak, de ezt nem lehetett rám bizonyitani. Mindenki a maga hasznára cselekedett. Mivel károsult nem volt aki képviselte volna a vádat, igy csak feltételezhető gondolatok keringtek a levegőben. A kivül állók csak selythették, hogy valami törtéhetett, de nem értettek annak logikáját. Ez elég volt arra, hogy igazgatóm úgy döntött, hogy a vizsgálati időszak alatt nem utazhattam. Hirtelen nem volt jövedelmi forrásom, de a havi fizetnivaló kötelezettségeim tovább maradtak. Tavasztól őszig az ügy, eltekintve apró mozzanatoktól takarékon volt szabadságolások végett. Birók, ügyészek és ügyvédek mind nyaraltak. Pár hónapi várakozás után aztán úgy döntöttem, hogy szetnézek külföldön. Szolgálati útlevelem leadtam és privát útlevelembe megkértem a szükséges vizumokat. Ezekre várva volt még bennem szorongás, de mindet megkapva már gond nélkül tovább léphettem. Közben tapasztalhattam, hogy baj esetén hamar egyedül tud maradni az ember. Ki tegnap a jóban barát volt az a nehézségben ha tehette, inkább messze elkerült.

 

Ez is egy lecke az élettől amit közben magtanultam. Az ügy lezárásakor én már Hollandiéban voltam. Bizonyiték hiányában végül is ejtették és csak azok részesültek figyelmeztetésben akik maguk ellen vallottak.

 

Következő fejezet: Idegenben

 

Biográfia fejezetek folyamtosan bővitve...