|
Családfakutató tevékenységem hobby alapon pár éve kezdtem el. Először csak szűk családi köröm tagjait tettem fel a világhálóra, mely akkor úgy 35-40 személyt számlált. Evvel elinditottam egy hólabdát a hegy tetejéröl. Lassan egyre több, akkor még ismeretlen ember keresett meg és adta hirül, hogy az Ő családjában is van egyik vagy másik névvel kapcsolatos személy. Regisztráltam a bejövő adatokat és kiválasztva közülük párat magam is keresgelni kezdtem. Az erdélyi gyökerekkel biró Jakabffy -ak, majd 1200 főre gyarapodtak. (info*9.) Német származásra vissza vezethető Uitz -ok is több mint 400 személyt számlálnak. (info*10.) Majd a zalai Jakabfy névrokonokat térképeztem fel akik majd 1000-en vannak. (info*11.) Közben felkutattam más családokat is akik valamilyen formában kapcsolatba lehettek az ősökkel. (info*12.)
Mivel az USA-ban is találtam szép számmal rokon nevekkel biró személyeket, igy azok kiléte felől is igyekeztem infót szerezni. Californiai Reformatus Egyházközség vezetője Jakabffy Zsolt Attila (info*13.) segitségével kapcsolatba kerültem egy Gundelfingennel. (nagymama: Jakabffy Irma Mária) Gundelfingen Márta néni 2007. december 5.-én töltötte be 91.-ik életévét. Emlékezetében élő eseményeket, családja történelmét megosztotta velem. Emlitette, hogy a II.-ik Világháború idején jutott tudomására, hogy Debrecemben is él egy Gundelfingen. Tudomása szerint cukrász. Telefonkönyvben és az internetten evvel kapcsolatos nevet, információt nem találtam igy a Debreceni Levéltár és könyvtár segitségét kértem. A náluk található bejegyzéseket átküldték. |
|
Ezen kivül egy regiszter a városi nyilvántartásból és pár szinházi évkönyv, ahol előadóművészként a listán szerepelt a keresett Gundelfingen. Mivel evvel sem jutottam sokkal előbbre, hogy utódokat találják igy megprobáltam a Jost néven keresztül tovább haladni. Felhivásomra az iWiW levelező programon egy Jost Németországból és egy pedig Egyiptombál tovább segitett. Igy kerültem végül is kapcsolatba a Szarvason élő debreceni Gundelfingen István utóddal, akinek létezéséről addig semmit sem tudtam. Beceneven Öszi, született Gundelfingen Mária Magdolna 1941-ben. Édesanyja Jost Erzsébet harmadik gyermekeként és egyben az utolsóként is, mert édesapja azt már nem élhette meg. Orosz fogságában szerzett kronikus betegsége vitte el röviddel születese előtt. A fiatalon özvegyen maradt 3 gyerekes anyukát a Debreceni Csokani Vitéz Mihály Szinház karnagya, Forrai István vette feleségül. A nehéz időkben mindhárom gyereket a nevére vette, hogy evvel is megvédje őket a külső veszélytől. A németesen hangzó Gundelfingen név a háború után csak hátrányukra lett volna. Igy lettek végül is Forrai István, Forrai György és Forrai Mária. A gyerekeket kitanitatta és mindhárman a zeneművészeti főiskolán diplomát szereztek. István felszentelt katolikus pap is lett utána, de fiatalon halt meg. Gyögy és Mária családos, ahol már unokák is vannak.
Öszi, asszonynevén Istenes Istvánné adta a következő cimet. Unokatestvére Popradon él és neve Gundelfingen Alexander. Sándor bácsi ahogy én Őt szólitom, megjelenésemnek nagyon megörült. Kölcsönösen kicseréltük ismereteinket. Sajnos a váltózások idején a családi dokumentumok nagy része elveszett, de ami megmaradt azt megosztotta velem. Egyébként már Ő is boldog nagyapa. Emlitette, hogy egy nagybátyja Romániában telepedett le, de vagy 40 éve nem hallott felöle semmit. Majd 2 hónapos keresgélés után sikerült kapcsolatba kerülnöm az emlitett nagybácsi unokáival. Telefonszám amit hivtam faxként muködőtt és a később bejelenkező üzenetet sem értettem, mert az meg romául volt, ami nem az erősségem. A reményt nem adtam fel és egyszer csak csoda történt, valaki véletlenül felvette a kagylót. Gundelfingen Marcel segitségével aztán az elveszettnek hitt család képe immár testvéreivel Ghizella es Gladissal egészült ki. |
|
Vissza térve Márta nénihez. Emlékezetében nagyon sok név és történet él amit beszélgetésük köben lejegyeztem, miközben azt csodálattal halgattam. Ő Krompachról, Gömör-Kishont, Sáros megyei Gundelfingen ág utódja. Az előbb emlitett családi vonallal közös ősüket az 1700-as években találtam vissza. Édesapja Gundelfingen György izzig-vérig katonatiszt volt ezredesi rangban akit családján kivül csak a lóvak és a dzsentri világ érdekelte. Gyermekei a kornak megfelelő szigorú nevelésben részesültek. Mária, Magda, György testvérei neveltetésében is a principe magas fokon volt. Gyerekként örömmel hallgatták nagybátyjuk, Gedeon bácsi kalandos történeteit, aki ellentétben apjuktól igen vidám ember volt. Bécsben szolgálatát teljesitő gárdatiszt, mindig tele volt mokával, mesével és megjelenése mindig ünnepnapnak számitott.
Poprádi emlék … Igy került szóba az is, hogy mikor egységével nap-napután reggelig mulatóztak és zajoztak. A szolgálatát teljesitő csendbiztós feljelentést tett a mulatozó tisztek ellen. Biróságra nem került az ügy, mert azt aktát a rendőfőnök fiókjába süllyesztette. Tudta, hogy a mulatozó tisztek között egy Gundelfingen is van. Poprád rendőrkapitánya ugyanis szinté Gundelfingen volt, a fentiekben emlitett Alexander nagyapja, Alfréd.
Krompachi Gundelfingen kastély … Történetét kiegésziteném még annyival, hogy egy éjszakába nyúló kártyacsata alakalmával azt a kastély úra elveszitette és igy lett a Piller család tulajdona. Minden jó, ha vége jó és ez igy is lett, mert egy Piller utód feleségének Gundelfingen leányt választott, aki aztán végül is örökölte a Gundelfingenek fellegvárát. |
|
Felsőbb körök … A múlt század első felében az arisztrokrata családok a külsőre nagyon adtak. Jelentős szerepe volt annak, hogy ki hanyad fokon tudja nemességét vissza igazolni. Ezek a tényezők fontosak voltak a társasági hovátartozást illetően. Uri casinokban, szalonokban, vidéki kuriák előkelő bálokon igen csak nagy volt a sürgés-forgás, mert mindenki igyekezett lányának, fiának a legjobb partit megszerezni. Igaz is volt az a mondás ebben az időben, hogy a kötél kötéllel házassodik mig a cérna, cérnával. Persze ez időtájt is volt olyan akinek csak előkelő neve -cime volt, a zsebe meg üres, de másoknak viszont vagyona volt név nélkül, aztán összeházasodtak és igy a végen mindenki jól járt. Nagyságos úram, méltoságos asszonyom világában sokan igyekeztek többet mutatni mint valójában is volt. Főleg azok a rokonok akiknek kiléte tisztázatlan volt a családdal, mesélték minden felé, hogy nekem ez is meg az is az édes öcsém, arany nagybátyám. Igy aztán hamar születtek a grófi vagy bárói cimmel biró nagynénik is. Ebben a hamiskás légkörben aztán, ha az idegen ezt mind elhitte? - bizony tátva maradt volna a szája.
Gida Bácsi … A mozgositások idején Krompachi Gundelfingen Gedeon ezredes hadosztálya a I. Világháborúban majd az elsők között került a frontra ami egyben katonai karrierje végét is jelentette. Kezdeti időben súlyosan megsebesült. Katonái szállitották egy pokrocban a felcser posztra. Az orvos látva sérüléseit és állapotát, lemondott róla. A katonák fegyverrel kényszeritették a doktort, hogy segitsen parancsnokuk sorsán. A hadak útját megjárt bátor katonának teste akár egy szita úgy nézett ki, mert annyi sérülés volt rajta. Az orvos toldotta-foldotta amit lehetett, de egyik szemén már nem tudott segiteni. Gida bácsi a frontról haza kerülve már érezte és tudta, hogy élete nem lesz hosszú sérülései véget. Szivós ember lévén ezen is felül kerekedett és jóval később 1942. julius 20.-án vett bucsút a földi élettől és tért meg a mennyek országába.
Kormányzói meghivás … Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzói kinevezésével nagy volt a sürgés-forgás a budai palotában. Horthy szerette volna, ha Krompachi Gundelfingen Gedeon ezredes, posztot vállalt volna minisztiriumában. Evvel régi megbizható katonatársa is alakuló kabinetjének tagja lett volna, de sajnos ez nem igy végződött. Kettőjük ismeretsége a bécsi gárdista időkre nyúlt vissza még a háború előtti időkből. Gedeon a kormányzói meghivásnak eleget téve Bécsből Budapestre érkezett. Diszvacsorák és ebédek között ismerkedett e kiváltságos környezetben felbukkanó személyekkel. Közülük már kezdetben páran nem nyerték el tetszését, azaz nem az ő emberi lettek. Ezek inkább azok voltak akik a Habsburgok ellen voltak és tagjaikat szidták. Mivel Ő majd egy életen át a császszári udvar szolgálatában állott, ez önérzetét sértette, igen zokon vette. Egy alkalommal annyira ment a vita, hogy majd egy borosüveget vágott papi eminenciás szomszédja fejéhez. Ezek az incidensek annyira elvették a kedvét, hogy jobbnak látta, ha nem lesz tagja a kormánynak. Természetesen a protokolt betarva megköszönte e kitüntetésnek számitó ajánlatot és utána csalódottan vissza utazótt Bécsbe.
Matild nagynéni … Özvegységével tehetős vagyont örökölt, de bohém asszony léven bitokai lassan gazdát cseréltek. Szeretett mulatni és akkor a vendégjárásnak sokszor napokig nem volt vége. Hire is ment minden felé ezeknek a nagy dáridóknak. Kastélyt is eladva Krompachról Eperjesre, majd Budapestre költözött. Lányai nagyon nehezen mentek férjhez. A jelentkezők féltek, hogy anyjuk mulatós természetét. talán lányai is örökölték?
A brilliáns bross … Az arisztrokrata hölgy minden mozdulatával igyekezett előkelőségét kihangsúlyozni. Ha a család Margit néninél tett látógatást akkor bordó plüs trónján úgy ült, mint egy királynő. Migri néninél ahogy a gyerekek maguk között hivták nem kérdezhettek csak felelhettek, ha egyáltalan őket is észre vette. A német iparmágnás báró Knoop özvegye gőgös asszonyság volt. Igaz a háború és a gazdasági válság megtizedelte annak vagyonát, de maradt annyi, hogy merev derékkal tudjon ülni. Angol értékpapirjai váltak egyik napról a másikra semmivé, lettek blokkolva-zárlatolva. Ezt követte a nehéz időkben a Wiesbadenben lévő csodálatos kastély és birtok is. Azért volt gyengéje is ennek az igazi dámának. Szenvedélyesen szeretett kártyázni. A család már tudta, hogy hová fog menni Migri néni látógatásuk után. Ha ruháján volt a nagy brilliáns bross, akkor ez jel volt arra, hogy kártyázni megy majd az úri casinóba. Ha nem, akkor csak a türkisz bross volt a dekorációja. Azért a szerencse is társa volt ebben az időben a nagynéninek, mert a két világháború közötti időben ebből tartotta el nővére népes családját, rokonságát.
Elemér a fekete bárány … Unokatestvérek között is volt vidám ember akikről a család csak suttógva beszélt a hatsó szobában. Cim és rang világában egyszer csak elterjedt a hir, hogy a pesti vásárcsarnokban is megjelent egy Gundelfingen. Ez persze arra késztette a családok előkelöbb tagjait, hogy ezt a szégyent maguk is lássák. Bizony szemtanúi lehettek, hogy egy standon ott szerepelt nagy betűkkel, hogy krompachi és nagyidai Gundelfingen RT. Hentesáru üzlet. Elemér nyitotta meg igy vállalkozását, nemtörödve a család principiéle hiúságával. Persze kesőbb is szort még borsót orruk elé, okozótt cselekedeteivel hasonló csintalan kellemetlenségeket.
Egy lépéssel elöbbre … Még egy név, még egy előnév ami után kutatni kezdtem. Annyi információt még kaptam, hogy az egyik családban 3 fiú és egy leány született, mig a másiknál ennek ellenkezőjét kell keressem. Viszonylag hamar megtaláltam a mi vidám Elemérünk szüleit, családi vonalát, ágát, de másiknál elakadtam. Aztán erre is magyarázatot kaptam. Gundelfingen József miniszteri. titkár, belügyminiszteri osztálytanácsos fia a nehéz időkben magyarositotta a nevét Korompay József -re. A név ismeretében leányával Dórával sikerült kapcsolatba kerülnöm, aki a múltal kapcsolatosan nagyon sok információval birt. Evvel a segitséggel majd 800 évet vissza tudtam menni a családfán. Bekapcsolodva német és osztrák forumokba aztán történelmük egyre világosabb lett. |
|
Korompay Dóra pastel technikával készült képei. |
Ébredés előtt … Károlyhíd … Jáki templom … Katedrális |
|
György szomorú története … Apja hagyományát követve az ifjú krompachi Gundelfingen György is a katonai pályát választotta hivatásának. A haditechnika váltózása ellenére, nemesi körökben elitnek számitott huszárnak lenni. Tiszti iskolás évei alatt egy balszerencsésnek mondható eset miatt ez a fiatalkori álma már nem valósulhatott meg, mert az alantasabbnak számitó gyalogsághoz került. Első nagy szerelme is kikosarazta ez ok véget az ifjút. Apja sem volt oda érte, mikor olyan családból választotta párját akinek nem volt előneve. Gabriella két fiának anyja volt, de nem annak a Bánó családnak tagja aki tapolylucskai és kükemezei is volt. 1943. májusában kerult a frontra ahol a 19/III. géppuskás-század, majd a 19/I. gyalogzászlóalj parancsnoka volt. Itteni érdemeiért Kormányzói elismerést kapta a hadiszalagon kardokkal diszitett érmét, német részről pedig a II. osztályú Vaskeresztet. Hadmüveleti területekről vissza térve 1944. augusztusától a veszprémi csapattiszthelyettes-képző iskola állómányába vezényelték. Egysége a frontvonal elöl menekülve valami "Isten" háta mögötti lakatlan terület baraktáborban kötött ki végül is Észak-Németországba. E zürzavaros, kilátástalan helyzetben 1945 januárjában György ideglenes otthonába vissza térve holtan találta családját, feleségét 2 kiskorú fiával. Maguk vetettek véget életüknek. Ezek után pisztollyal főbe lőtte magát. Az esettel kapcsolatosan dokumentáció eddig nem került napvilágra, csupán amit a kosza hirekből megtudott a rokonság. Mi is történt pontosan? Hol lettek eltemetve? Mig ezekre a kérdésekre nem kapnak hivatalos választ, magukban nem tudják lezárni az ügyet. Addig is biznak abban, hogy György és családja.esetleg mégis túlélte a háborút.
Megkerült Unokatestvérek … A II. Világháború óta eltelt több mint 60 év. Családok szorodtak szét, kapcsolatok szüntek meg. Kislányokból nagymamák és kisfiúkból nagyapák lettek. A véletlen segitségemre volt mikor információt kaptam Méhes Gyöngyitől Budapeströl Krompachi Gundelfingen Marcella kiléte felöl. E tippet követve az USA-ban megtaláltam az utódokat. Ilyen esetekben mindig kérdéses, hogy miképpen reagálnak? - de a szerencse ismét társam volt. Fax, telefonszám és e-mal birtokában megkértem a Californiában élő 91 éves Márti nénit aki egyébként Marcella másodunokatestvére, hogy probáljon kapcsolatba lépni fiaival. Márti néni is csodálkozott mikor meséltem történetüket, mert erről meg Ő nem tudott. Marcellát ismerte még lány korából és annak első házasságára is még emlékezett. Második férjről Méhes Zoltánról nem tudott. Azt sem tudta, hogy Amerikába emigráltak, fiai születtek és fiatalon elhunyt. Bizony nagy volt a meglepetés mikor egyszer csak Nevada államban csengett a telefon. Később Miklós (62) a fiatalabb örömét osztotta idősebb testvérével Zoltánnal (64) aki rögtön hivta Arizonából Márti nénit. A korán árván maradt fiúk anya nélkül, idegenben nőttek fel. Ez egy fájó seb maradt számukra, megannyi magválaszolatlan kérdéssel amit titkon viseltek. Aztán a semmiből egyszer csak jelentkezik egy unokatestvér aki ismerte édesanyjukat. Kölcsönös információ eredméne, hogy végül is sikerült feltérképeznem családfájukat. Részemről a gyözedelem akkor lesz teljes, ha sikerül Őket Pécset és Budapesten élő unokatestvéreikkel is össze ismertessem.
Méhes család … III. István király 1165-ben a Nagy, Végh, Méhes és Kósa, máskép Zeke családok részére állított ki nemeslevelet, melyeknek ősei pozsonyi várjobbágyok voltak. Ezen adománylevelet László király 1284-ben, III. Endre király 1298-ban megerősítette. 1609 augusztus 14-én II. Mátyás király átirá, és megerősíté a följebbi királyi kiváltságos leveleket; és ez időben már a négy külön család neve alatt, a mint is akkor közűlök a következők neveztettek meg: vitézlő és nemes Méhes Balás, Pozsony vármegye hites ülnöke, fia Istvánnal együtt, Kossa Gáspár és testvére Kossa György, nemkülönben másik Kossa máskép Zeke György; ismét Nagy Albert és György és ismét Végh Balás, Jakab, Gergely és Péter, mindnyájan Csallóközben fekvő nyéki osztályos atyafiak. Végre 1715-ben a pozsonyi káptalan is átírá eme régiséget, Méhes Balásnak, Kósa máskép Zeke Gáspárnak, Vígh máskép Frölich* Ferencznek és Nagy Mátyásnak részökre. 1805-ben ez eredeti III. István királytól nyert nemes levelet Csalló-közben Nyéken ns Nagy Ferencz mint közös nemzetségi leveles conservator őrizte,* melynél fogva e négy család bir legrégiebb hiteles oklevelet hazánkban nemességéről.
Elveszett iratok ... Gundelfingen Gedeon a háború előtt felkutatta családfája németországi múltját, gyökereiket. Ennek egy példányát hátra hagyta sogornőjénél Gundelfingenné, azaz Orbók Hilda -nál. A front közeledtével a családból voltak akik vidéki birtokukra húzodtak vissza és voltak akik a menekülő csapatokat követve, készültek elhagyni az országot. Aztán jött az az idő is, mikor a vidék sem volt már biztos menedék. Családok lettek kitelepitve, vagyonok lettek elkobozva. Az akkor már beteges Hilda néni igy került lányával és annak családjával egy Isten háta mögötti pusztára. Egy szobában laktak mindnyájan és nagyon sokat nélkülöztek. Veje a beteg mamának készitett egy kis ládikát. Ebben kapott helyet a magával hozott pár személyes dolgán kivül a családfa is amit aztán sokáig ágya fiókjában őrizgetett. Elhúnytával aztán ennek a ládikának tartalma a tűz martaléka lett, megsemmisült. Sajnos eddig még nem sikerült nyomára akadnom annak esetleges csaláfa másolatára. Gedeon talán megoszthatta, azaz adhatott egy-egy példányt a család más tagjainak is? Megannyi titok-rejtély, amire még választ keresek. |
Gundelfingen Gyula: Nieder-Gundelfinger-Vára / Tájkép |
