|
Kínai tanítás, - “A pénz” * Vehetsz házat, de otthont nem... * Vehetsz ágyat, de álmot nem... * Vehetsz órát, de időt nem... * Vehetsz könyvet, de tudást nem... * Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem... * Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem... * Megveheted a lelket, de az életet nem... * Megveheted a szexet, de a szerelmet nem.
A SZIGET... Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni. Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott. A Gazdagság egy luxushajón úszott el a szeretet mellett. Ő megkérdezte: Gazdagság, el tudnál vinni magaddal? Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt nincs már hely számodra! Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy csodaszép hajóval közeledett: Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni? Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! ? válaszolt a Büszkeség, itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak! Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen előtte hajózott el: Bánat, kérlek, vigyél el magaddal! Oh, Szeretet ? mondta a Bánat ? - én olyan szomorú vagyok, de egyedül kell maradnom a hajómon! A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang: Gyere Szeretet, én elviszlek téged! Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást: Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem? Az IDŐ volt, mondta a Tudás… Az IDŐ? - kérdezte a Szeretet… Miért segített rajtam az IDŐ? A Tudás válaszolt: Mert csak az IDŐ érti meg, hogy milyen fontos az életben a SZERETET!
Bölcsek Üzenete... * Barátokat csak úgy lehet szerezni, ha az ember maga is barát. * Aki barát, szeret, de aki szeret, nem mindig barát. * Egyetlen fénysugár többet ér, mint a mindent betöltő ragyogás; egyetlen barát többet jelent, mint a sokaság. * A barátok egyenlőek, mert ahol vannak, ott nincs különbség. * A hely, ahol élnek, túl van a versenyen. * Az elnézés barátokat szerez, a szokimondás gyülölséget. * Megtalálni helyünket a világban tulajdonképpen nem jelent mást, mint rátalálni a rokon lelkekre. * Aki mindenkivel barátkozni akar, senkinek sem barátja. * Meggyogyitja sebes szivünket a barátság. * Mindig elveszitjük azoknak a barátságát, akik elveszitették megbecsülésünket. * Szükségben mutatkozik meg az igaz barát. * Megosztott öröm: kettös öröm; megosztott fájdalom: fél fájdalom. * Fogadd el ismeröseid rossz tulajdonságait, ők is igy lesznek a tieiddel. * Ahhoz, hogy megértsünk egy embert, elöbb meg kell érteni önmagunkat. * Sohase védekezz, és ne mentegetözzel, mielött vádoltak volna. * Az átmeneti vissza vonulás kesöbbi gyözelmet jelent. * Az vagy, aminek magadat tartod. * Amikor gondolkodásod megváltozik, te is megváltozol. * Lássuk magunkat úgy, ahogy mások látnak minket. * Jobb egy tükör, mint az ősök egész arckép csarnoka. * Akit elkápráztatnak a külső ragyogások, képtelen a fényt megpillantani önmagában. * Ha magunkban nem leljük meg a béket, hiábavaló másutt keresnünk. * Az önszeretet nem oly vétek, mint a magunk elhagyása. * A siker tegyen boldoggá, de büszke ne. * A népszerüség garasra váltott dicsőség. * Van érdem kiemelkedés nélkül, de nincs kiemelkedés érdem nélkül. * Az igazi szerenység ritkább, mint a nagy tehetség - s mindnél értekesebb. * A birálat elnéző a fekete hollóval szemben, de gánccsal gyötri a fehér galambot. * A természet teremti az érdemet, a szerencse hozza müködésbe. * A csillagok fényesek, mégsem vetélkednek a napvilággal.
Tanulságos történet… Volt egyszer egy nagyon rossz természettel megáldott fiú. Az apja adott neki egy zsák szöget, és azt mondta neki, verjen be egyet a kert kerítésébe minden alkalommal, mikor elveszti a türelmét, és összeveszik valakivel. Az első nap 37 szöget vert be a kerítésbe. A kövekező hetekben megtanult uralkodni az indulatain, és a bevert szögek száma napról napra csökkent. Rájött arra, hogy sokkal egyszerübb volt uralkodni az indulatain, mint beverni a szögeket a kerítésbe. Végre elérkezett az a nap is, mikor a fiúnak egy szöget sem kellett bevernie a kerítésbe. Ekkor odament az apjához, és elújságolta neki, hogy aznap egy árva szöget sem vert be a kerítésbe.
Az apja azt mondta neki, húzzon ki egy szöget minden egyes nap, mikor nem vesztette el a türelmét, és nem veszekedett senkivel sem. Teltek a napok, s a fiú végre azt mondhatta az apjának, hogy kihúzta az összes szöget a kerítésből. Az apa ekkor odavitte a fiát a kerítéshez, és ezt mondta neki: Fiam, szépen viselkedtél, de nézd csak, mennyi lyuk van a kerítésben; soha többet nem lesz már olyan, mint régen volt. Ha veszekszel, összeveszel valakivel, és valami csúnyát mondasz neki, megsebzed; egy úgyanolyan sebet hagysz benne, mint ezek a lyukak itt. Hátba szúrhatsz egy embert, majd kihúzhatod a kést a hátából, az örökre seb marad. Akárhány alkalommal is kérsz bocsánatot, a seb ott marad örökre. A szóbeli, verbális sértés ugyanakkora fájdalmat okozhat, mint a testi, fizikai.
A barátok ritka ékszerek, akik megnevettetnek, bátorítanak. Készek meghallgatni, mikor szükséged van rá, támogatnak, és feltárják számodra a szívüket. Te a barátom vagy, és ezért megtisztelve érzem magam. Ha tudod, bocsásd meg nekem azokat a lyukakat, amiket a kerítésedben hagytam!
Kőbe vésve… Két barát ment a sivatagban. Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődőtt, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!" Mentek tovább a sivatagban. Egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek. Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!" Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért? A másik azt válaszolta: mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat. De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
TANULD MEG SÉRELMEIDET HOMOKBA ÍRNI! A JÓSZERENCSÉDET PEDIG KŐBE VÉSNI!
Azt mondják, egy különleges emberrel találkozni, akit tisztelsz, egy pillanat műve. Megszeretni egy nap elég, de az illető elfelejtéséhez már lehet, hogy kevés egy élet. Engem sok csodálatos ember megtisztelt a barátságával. Tekints ezt úgy, mintha kőbe írtam volna!
AZ ABLAK… Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablaka mellett volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő- behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket, barátja érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti beteget élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, had költözhessen az ablak melletti ágyra. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azokat. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.
“ Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma bármilyen sok is? - véges! “ |
|
ARANY MONDÁSOK Jakabffy Gabor B. ● Home ● Családfa ● Magyarország ● Festmények ● Idézetek ● Biografia ● Találkozó ● Linkek ● Kontaktus |
